Módosul a vadkár megtérítési szabálya

2014 március közepétől nem kell megtérítenie a vadászatra jogosultnak a mezei nyúl és a fácán okozta mezőgazdasági kárt – a szabályt az új Polgári Törvénykönyvvel (Ptk.) összefüggő agrár- és környezetvédelmi részletszabályokat felölelő törvénytervezet tartalmazza.

A vadkárért való felelősség alapvető struktúrája nem változik. Így az köteles helytállni a vadkárért, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, akinek a vadászterületén a károkozás történt, illetve akinek a vadászterületéről a kárt okozó vad “kiváltott”.

A gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon által okozott – nem mezőgazdasági kárt – továbbra is maradéktalanul meg kell térítenie a felelősnek. A felsorolt állatok által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban okozott károknak azonban csak az 5 százalékon felüli részét kell kifizetni, ez a szabály is változatlan.

Kivétel ebből a kárcsoportból az őz által a szőlőben, gyümölcsösben, szántóföldön, az erdősítésben és a csemetekertben okozott kár, amelynek szintén 5 százalékos a limitje. Jelenleg ebben a csoportban szerepel a mezei nyúl és a fácán okozta kár is, de ezért a két vadászható állat okozta kárért az új Ptk. jövő március 15-i hatályba lépése után nem kell helyt állnia a kártérítésre kötelezettnek.

A fácánról:

A fácán (Phasianus colchicus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék. A faj nevében szereplő colchicus jelző Kolkhisz vidékére utal, amely a Kaukázus környékén található és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.

Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európában a középkorban telepítették be és azóta nagy részén elterjedt. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat Európába, de még Angliában is.

Később, mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön.

Észak-Amerikában 1857-ben telepítették be és mára az USA középnyugati és nyugati területein közönséges fajnak számít. Ez a faj Dél-Dakota állam címermadara és egyben az egyetlen címermadár az Egyesült Államokban amelyik nem őshonos faj, csak betelepített.

Betelpítették továbbá Ausztrália, Tasmánia, az Ausztrália partjai mentén található Rottnest-sziget, Új-Zéland, a Hawaii-szigetek, Chile és Szent Ilona területére is.

Ezen kívül számos területen kísérleteztek még szerte a Földön, hogy meghonosítsák, de ezek sikertelenek voltak. Megpróbálták betelepíteni a Dominikai Köztársaság, a Bermuda-szigetek, Panama, Peru, a Pitcairn-szigetek, Tajvan, Tahiti, Mauritius, Alaszka, Madeira és Ciprus területére is.

A ligetes erdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület és ivóvíz található.

Vadászoknak és mezőgazdaságban dolgozóknak egyaránt: Lamborghini alkatrész, Same alkatrész, Deutz alkatrész, Hürlimann alkatrész egy helyen a Lucrus Hungária kft-nél.